Hello

Esküszöm, hogy kerestem de nem találtam olyan sztorit amit szívesen lefordítanék. De tovább keresek. :)
Addig is, itt egy nagyon-nagyon-NAGYON szomorú one shot. 99 nap nélküled. Olvassátok.
(És igen,lusta vagyok. Nem én fordítottam, semmi közöm sincs hozzá, csak több tucat papírzsepi,mert elsírtam magam rajta.. többször is.. tetszett, ezért gondoltam aki még nem olvasta, az olvassa.

http://oneshots1d.blog.neon.hu/archives/2012/08/23/99_Nap_Nelkuled/

Only 6 Days Left

https://www.youtube.com/watch?v=DF0zefuJ4Ys zene a feelinghez (:

Ez az első oneshot amit valaha írtam, remélem tetszik.

Fiú x Fiú, ha nem szereted valami baj lehet veled. Nincs benne erotika vagy káromkodás. Jó olvasást. (:

Emlékszel a megtört, szótlan és bántalmazott gyerekre középiskolából, aki mindig a háttérbe húzódik, nem igaz? Te is beszálltál a terrorizálásába, majd amikor a bűntudat elhatalmasodott rajtad abbahagytad, és nyugtattad magad, hogy TE nem voltál benne. TE nem vagy gonosz, vagy zsarnokoskodó. TE nem csináltál semmit. Pont ez az. Nem csináltál semmit. Lehet naponta lejátszotta a fejében, hogy mennyivel jobb lenne véget vetni mindennek. Mennyivel jobb lenne eldobni az életét, mintsem egyedül és bántalmazva élni.

Harry pont egy volt ezek közül. 

*6 nap hátra*

Elhatározta. Harry végre elhatározva, hogy pontosan hat nap múlva öngyilkos lesz. Semmi nem állíthatja meg, gondolta. Barátai nincsenek, a szüleit nem érdekelné, akkor miért is ne? Bármi is várja halál után, az csak jobb lehet a mostani helyzeténél. Hat nap, és mindennek vége.

A buszmegállóban ácsorgott, egyedül. Gondolhatjátok most, hat nap maradt az életéből, és mégis iskolába jár? Miért? Ő maga sem tudja. Nem tud jobbat. Körülötte mindenki barátokkal beszélgetett, vidámak voltak. Nevettek. Dolgok, amiket Harry nem csinált egy jó ideje. Nem is emlékszik, mikor mosolygott utoljára. Ha ránézel Harryre, nem látnál semmi különöset. Smaragdzöld szemek, amik az utóbbi időben egyre jobban elveszítették a színüket és csillogásukat. Fehér bőr. Barna göndör haj. Normál ruhák. Akkor miért? Miért nincsen senki ezen a világon, aki akarna beszélni vele? Mit tett, amivel ezt megérdemli? Nem tudja.

A busznak nagyjából öt perc múlva kell megérkeznie. Öt perc sok idő lehet egy magányos embernek, de nem Harrynek. Megszokta. Öt nem is olyan hosszú perc múlva valóban megérkezett a busz. Harry szállt fel utoljára. Mindenki hátra ült, az első rész a lúzereké. Harry egy közülük, tehát lesz helye. 

A nap normálisan ment volna, de semmi sem jöhet össze Harrynek, nemde? 

'Gyerekek, ő itt az új osztálytársatok, Lewis Tomlinson.'

Belépett az ajtón egy barna hajú srác élénk színű nadrágban és egy csíkos felsőben. Harry szerint vonzó volt. Igen, még egy ok amiért Harrynek nincsen helye ezen a világon. Harry meleg volt. Ezt elmondta az apjának, aki megverte ezután. Harryt megverhette, de nem verhette ki a meleg fiút Harryből. 

'Kívánsz mondani valamit az új osztályodnak?'
'Igen. Először is, a nevem Louis Tomlinson.-nézett rá a tanárra szemrehányó arccal- Doncasterben születtem, négy húgom van. Lételemem az éneklés, focizás, és a színészkedés. Szerintem ennyi. Hova üljek?'
Már ennyiből látszott, hogy a 'menő csávók' közé fog tartozni.
'Lássuk csak.. Miért nem foglalsz helyet Harry mellett? A göndör fiatalember az utolsó sorban.'
Harry tiltakozni akart. Miért akarná, hogy egy vadidegen mellé üljön? Miért akarná, hogy bárki is mellé üljön? Miért akarna bárki is mellé ülni?
'Jobban teszed, ha nem teszed, haver!' - Kiáltotta valaki valahonnan, de mind a tanár, mind Louis figyelmen kívül hagyta.
'Tökéletes lesz.' - Ezzel elindult hátra, majd helyet foglalt Harry mellett.
'Szia, a nevem Louis Tomlinson, ezentúl melletted fogok ülni' - Mosolygott egy óriásit.
Harry egyszerűen figyelmen kívül hagyta. Mi oka is lenne megismerkedni valakivel pont most?
Louis még háromszor próbálkozott ebédszünetig. Harry elfoglalta a szokványos helyét, egyedül. Ette volna az ebédjét, ha Louis nem tartott volna felé célirányosan, mögötte két kigyúrt focistával. Meg fog halni. Most fogják megölni. Mit tett? Majd hirtelen Louis megállt, hátrafordult és elküldte a fenébe a focistákat. Mit tesz? Nem minden középiskolás álma menőnek lenni?
'Szia Harry! Gondoltam ehetnénk együtt.'
Semmi reakció. Harry nem fog beszélgetni vele. Nem fog megismerkedni vele. Felesleges.
'Hát, most se beszélsz valami sokat.'
'Gratulálok, hogy végre rájöttél. Miért nem tudsz egyedül hagyni, mint mindenki más? Felejtsd el a létezésem, felejtsd el, hogy melletted ülök, csak úgy egyszerűen felejts el. Rendben?'
'Rá akartalak venni, hogy legalább egyszer megszólalj. Érdekelt a hangot. Azt hiszem, nyertem.' - Kacsintott egyet, majd elkezdte enni az ebédjét.

*5 nap hátra*
Louis nem adta fel. Egész nap, minden alkalmat megragadva próbálta Harryt mosolygásra bírni, mindhiába. Folyamatosan a nyomában volt, mind valami megszállott. Harry nem is nagyon értette. Miért akarna bárki is pont vele barátkozni? Őt csak hagyják nyugodtan meghalni. Szó szerint.

*4 nap hátra*
Louis vicces ember. De persze Harry ezt nem mutatja. Ha megtudná, hogy Harry mennyire beleesett, biztosan földi pokollá tenné a hátralévő egy napját. Ha két rossz lehetőség közül választhatsz, válaszd a kisebbet. Nem mondja meg neki. Soha nem is fogja megtudni. Vele együtt száll sírba ez a titok.

*3 nap hátra*
Péntek van. Harry úgy gondolta elmondja a többieknek miért nem fog soha többet jönni,miért nem fogja senki többet látni. Bár pontosan tudta,hogy senkit se fog érdekelni, mégis úgy érezte, hogy kötelessége megpróbálni.
'Uhm..szeretnék valamit mondani..'
Mindenki ránézett. Mindenki.
'Senkit sem érdekelsz. Maradj csendben. Csak pazarlod a levegőt.'
Harry pontosan tudta, hogy ez lesz a reakció. De ez nem baj. Úgy sem számít már semmi. Többet nem látják, ez van. Neki csak jobb lesz. Meg nekik is.
'Nekem nyugodtan elmondhatod, amit akartál.'
Louis. Louis Tökéletes Tomlinson. 
'Nem szükséges, nem volt olyan fontos.' - Harry ráerőszakolt az arcára egy mosoly. Egy szomorú mosolyt. Louis észrevehette a próbálkozást, ugyanis az egész arca felvirult.
'Harry, velem fogod tölteni a vasárnapodat.'
'He? Ezt nem teljesen értem,hogy hogyan érted.'
'Érted megyek, majd elviszlek valahova. Felfoghatod egy randinak is, ha akarod..'
Harry csak nem mondhatta, hogy 'bocsánat, öngyilkos akartam lenni azon a napon, neked nem jó valami más időpont?'
'Rendben.. De maradjunk inkább annál, hogy csak ismerősök vagyunk, és ez nem lesz egy radni.'
Ennyi. Tönkretette. Idejött a tökéletességével, felborította Harry terveit. Most már tartozik valamivel Louisnak. Nem lehet csak úgy öngyilkos. Nem, ha valaki barátkozni próbált vele. Majd küld neki egy sms-t, vagy valami. Felhívja előtte, hogy elköszönjön. Nem fogja hiányolni. Túl fogja élni Harry nélkül is.

*2 nap hátra*
Két eshetőség van holnapra. Együtt lógni Louis-val, vagy az édes, drága öngyilkosság.

*aznap*
Már régen kitalálta, mit fog tenni. Érezni akarja, ahogyan a fájdalom átjárja a testét, utoljára. Nem begyógyszerezi magát, és csöndben elmúlik létezni. Nem, Harry azt akarta, hogy érezze, ahogy lassan meghal. Érezze. Szenvedjen. Másra úgysem jó.
'Szia Louis. Tudom, hogy nagyon korán van, de csak el szerettem volna köszönni. Gondolom ezt most nem érted, de nincsen semmi gond, holnap rájössz mindenre. Viszlát. És köszönöm, tényleg köszönöm, hogy próbáltál barátságos lenni velem.'
Elküldte.
Ezután Harry bement a fürdőszobába és megengedett egy kád jéghideg vizet, megkereste a pengéjét, és beleült a kádba.
Először tényleg hideg volt. Majd lassan hozzászokott, csak úgy, mint a fájdalomhoz, amit az emberek okoztak neki.
Megejtette az első vágást a csuklóján. Nem mélyen, csak hogy érezze. Majd a másodikat. Azután a harmadikat. Egyre mélyebben és mélyebben, egyre nagyobbakat és nagyobbakat.
A víz lassan rózsaszínű lett, majd vöröses. Szép szín, gondolta Harry.
Viszont ekkor kopogtattak az ajtón.
'Harry, valami barátod van itt. Téged keres.'
Harry nem válaszolt. Nem akart válaszolni. Hagyják őt békén. Most utoljára, ebben a maradék idejében had legyen egyedül szabad akaratából.
'Harry...bemehetek?'
Louis. Szóval Louis megkapta az sms-t. Idejött. Nem kellett volna. Harry megijedt a gondolattól, hogy mit fog szólni Louis ahhoz, amit látni fog, ha benyit. Meg akart szólalni, de nem tudott. A fogai vacogtak, gyengének érezte magát és kezdett egyre jobban kába lenni.
'Harry kérlek, mondj valamit. Mondj csak egyetlen egy szót, és akkor tudni fogom, hogy minden rendben.'
Harry tényleg akart mondani valamit. De nem tudott. Lassan kezdett minden sötétedni és egyre zsibbadtabb lett körülötte a világ. Az utolsó emléke Louis könnyes szemei, és a szája volt, ahogyan a nevét mondogatja. Tehát mégis számított valakinek az élete.

*pár nappal később*
Harry felébredt. Nem érette. Miért ébredt fel? Hát nem sikerült a terve? Nem sikerült meghalnia? Még ezt sem tudja összehozni? Ahogy lassan, de biztosan kezdte újra visszanyerni az irányítását az érzékszervei felett, rájött, hogy egy kórteremben fekszik. Fel akart ülni, mert érzett valamit a lábánál. Vagy inkább valakit. Összeszedte minden erejét, hogy felüljön. Meglepődve vette észre, hogy Louis alszik az ágynak nekidőlve. Az arca sápadt, a szemei alatt karikák, hiába alszik most is. Majd kinyitotta a szemeit. Azokat a gyönyörű  kék szemeit.
'HARRY.'
Louis elordította magát. Harry meglepődött.
'Hogy merészelted azt mondani, hogy 'nincs semmi baj' ?! Ha valakivel nincs semmi baj, akkor az nem próbál öngyilkos lenni! Nem mellesleg honnan jött egyáltalán ez az ötlet? Hogy merészelted volna eldobni az életedet csak így?'
Louis kiakadt.
'Louis. Pontosan tudtam, mit teszek. Pontosan elterveztem minden egyes apró részletet, és úgy gondoltam semmi sem állíthat meg. Erre jöttél te, és a tökéletességed és keresztbe húztad a terveimet. Miért nem tudsz te is csak úgy figyelmen kívül hagyni, mint mindenki más? Miért pont most kellett feltűnnöd? Miért pont velem kellett barátkoznod?'
Harry elkezdett sírni.
'Harry.. ötletem sem volt arról, hogy ilyeneket gondolsz. Csak egy kérdésem van. Nem értem annyit, hogy meggondold magadat?'
Louis is elkezdett sírni.
Harry átgondolta mit fog válaszolni. Igaz, hogy az emberek több éven keresztül megkeserítették az életét, de Louis nem volt ilyen. Louis kedves volt. Louis... teljesen új volt.
'Louis, most ez megrázhat és azt gondolhatod, hogy undorító vagyok, de amióta először megláttalak, nem tudok másra gondolni, csak arra, hogy mennyire tökéletes vagy. Meleg vagyok, és azt hiszem, szeretlek.'
'Itt is ugyan ez van..'
Harry nem értette Louis mire célzott ezzel, egészen addig amíg meg nem érezte Louis puha ajkait az övéin. Ez volt Harry első csókja. Mintha több ezer pillangó rebbent volna össze a gyomrában. Bár ez lehetett a nyugtató mellékhatása is.
'Harry. Soha többet meg sem fordulhat a fejeben az öngyilkosság. Soha többet egy karcolást sem ejthetsz magadon. Érted? Nem engedem. Ha próbálkozni fogsz, eldobom a pengédet. Ha kell, az éjszaka közepén is átmegyek hozzád, ha kell, nálad alszom. Ha kell, bármit, tényleg bármit meg fogok tenni azért, hogy ez ne történhessen meg megint.'
Louis már zokogott. Harry csak bólintott.
'És még valami, Harry. Miután... Miután ezt most így megbeszéltük, én felvállalom, hogy ki vagyok. Kézen fogva fogunk járkálni és nem fog érdekelni mit gondolnak mások. Ebbe nincsen beleszólásod. Remélem megértetted.'
Ezzel óvatosan megcsókolta Harry homlokát, és letörölte a könnyeit. Mindkettőjük könnyeit.
'Szeretlek Harry.'
'Én is.. én is szeretlek, Louis.'